Elég volt az önsajnálatból. Gyere ki a múltból!

Elég volt az önsajnálatból. Gyere ki a múltból!

Nekünk embereknek van egy nagyon nagy problémánk, imádjuk a múltat. Társadalmi szinten és egyéni szinten is jellemző, hogy folyton a múltba vágyakozunk vagy a múltat okoljuk. De ami a legszörnyűbb, hogy folyton emlékeztetjük magunkat a múlt tévedéseire, hibáira, szörnyűségeire. Emlékeket állítunk, hogy soha senki ne felejthesse el mennyi tragédia, elnyomás, erőszak, gonoszság, félelem és nehézség uralta az előző évszázadok vagy évezredek korát. És ezen persze jókat siránkozunk, emiatt elveszítjük a hitünket, nem látjuk értelmét az életnek, küzdünk képzelt ellenségek ellen és fetrengünk az önsajnálatban, ahelyett, hogy szépen tennénk a dolgunkat, alkotnánk, fejlődnénk, létrehoznánk, megvalósítanánk és örülnénk az életünknek.

Nem arról van szó, hogy nem tisztelem a történelmet, és nem gondolom komolyan, hogy el kell gyászolni a veszteségeket. De a túlzásba vitt emlékezés szerintem teljesen felesleges. Én nem hiszem, hogy attól bárkinek jobb lesz, hogy mi itt a jelenben még mindig azon sírunk, hogy kiket milyen igazságtalanság ért, és azt sem hiszem, hogy ez bárkit is megóv bármilyen újabb szörnyűség elkövetésétől. Egyébként meg ha nem ez a célunk, akkor nem értem az egészet. Rendben van, hogy szomorú, rendben van, hogy megtörtént, nem is letagadni akarom, de miért nem lehet továbblépni? Miért gondoljuk, hogy akkor tudunk továbblépni, ha még 20 – 100 éven keresztül felidézgetjük, hogy ki mit tett ellenünk és ki mennyire aljas meg gonosz.

Mielőtt azt gondolnád, hogy érzéketlen szörnyeteg vagyok, szólok, hogy együttérzek minden résztvevőjével bármilyen tragédiának, de ez nem jelenti azt, hogy nekem gátolnom vagy akadályoznom kellene a saját boldogságom és a saját örömöm a jelenemben. Mert valójában ezt tesszük, amikor belemegyünk a múlt újbóli felidezésébe, hogy elképedve a szörnyűségeken átérezzük az összes fájdalmat és kínzást, amit el kellett szenvedni embereknek. Ha olyan együttérző akarsz lenni, akkor ne bántsd meg se szóval se tettel se szemközt se háta mögött semmelyik embertársadat sem. Ezzel többet teszel bármelyik emberért a világon, mint a sajnálkozással.

Egyéni szinten úgy integráljuk ezt az emberi szokást magunkba és életünkbe, hogy nem vagyunk hajlandóak túllépni a velünk történt, a minket ért sérelmeken és bántásokon. Keressük a hibást, a vétkest, a bűnöst. Várjuk az igazságtételt, a megkövetést, a sajnálkozást, a jóvátételt. Még mindig hisszük, hogy van egy olyan központi, vagy isteni, igazságszolgáltatás, amely majd büntet és jutalmaz. De hahó, Emberek, ilyen nincs. Te meg tudod büntetni magad azzal, hogy játszod az áldozat szerepét és ugyanúgy Te tudod megjutalmazni magad azzal, hogy hagyod a múltat ott, ahova való, a múltban majd szépen szeded a sátorfádat és végre belépsz a jelenben, az egyetlen helyre és időbe, ahol igazán átélheted az életedet.

Tudod semmi értelme nincs a múlton való siránkozásnak. Én már csak tudom, mert évekig csináltam. Okoltam a gyerekkorom hiányait, a szüleim hiányosságait, a rendszert, a főnökömet, a megérdemelt de meg nem kapott lehetőségeket azért, hogy olyan vagyok én és olyan az életem amilyen. Ami mellesleg nem volt rossz, sőt, de voltak olyan pillanatok, amikor ezt nem voltam hajlandó látni, mert úgy tűnt jobb fetrengeni az önsajnálatban, mint fogni magam és felnőni. Érzelmileg és mentálisan, mert fizikailag ekkorra már bőven felnőtt voltam.

Én úgy látom ez lenne a következő lépés egyéni és társadalmi szinten is, hogy felnövünk végre. Hagyjuk a múlt hibáit és tévedéseit a múltba veszni; tisztelettel, hálával és emelt fővel lépünk tovább a felnőttlétbe, ahol végre megtanulhatjuk mit jelent felelősséggel, tudatosan élni a saját életünket. Mert gyerekként áldozatunk vagyunk csupán, reakciók a külvilág eseményeire, a többiek véleményére és elvárásaira. Függünk és ragaszkodunk. Okolunk és megtorlunk. Bizony minden áldozat mindig megtorolja sérelmeit, akármilyen sunyi vagy észrevétlen marad is a megtorlás, a bosszú sosem marad el. Ne mismásolj, inkább nézz mélyen magadba.

Én megértem, ha felháborodsz, ha tiltakozol, ha elzárkózol és ellenkezel. Jogod van hozzá. Évekig csináltam én is. Nincsen ezzel semmi gond. De ha már készen állsz, akkor vágj bele. Csak zárd le a múltat, döntsd el, hogy mostantól nem hibást keresel, hanem megoldást. Ez az egyetlen lehetőséged a szabad és boldog életre.

 

 

Facebook

Get the Facebook Likebox Slider Pro for WordPress