• 2015-02-15
  • |
  • blog
  • |

Elhagyatva…mégsem egyedül

Időnként nagyon belemerülök a saját gondolataimba és ilyenkor a legapróbb eltérés a megszokottól erős szívdobbanást és enyhe ijedtséget vált ki belőlem…a valóság nem túl kedvesen visszarángat  a jelenbe.

cbcb8eb2a3464669957e24c03fed6f76Este volt, majdnem éjszaka. Minden rutinszerűen történt, gombnyomás, várakozás, liftajtó kinyit, becsapódik, újabb gombnyomás, újabb várakozás, érkezés a 10.-re, kulcszörgetés közben liftből kiszállás és rácshoz lépés…és ekkor valami erő húzza hátra a fejem a folyosó irányába, ahol a raktárakhoz vezető üvegajtón kívül más nemigen található…általában…de ma egy test fekszik az ajtóban. Érzem, ahogy belül megrettenek. Majd jobban szemügyre véve a helyzetet, látom, hogy egy fiatal srác az; állig beburkolózva kabátjába békésen alszik a padlón. Első gondolatom, hogy milyen szerencsés, mert ötévente kb. egyszer ipari erejű takarítást végeznek a padlón és az épp tegnap volt. Akár enni is lehetne róla. Aztán nem értem az egészet. Szépen öltözött, tiszta mindene, egy olyan srác, akiről első ránézésre nem gondolod, hogy bajban van. Persze nem is tudom, hogy bajban van-e egyáltalán. De ezt ma már nem is derítem ki, mert alszik és én is megyek a dolgomra. Másnap reggel ott találom a lépcsőn ülve, várakozva. Kérdezem érdeklődve mit csinál itt, ő védekezően, de nagyon udvariasan rögtön magyarázza, hogy csak 2 hónap múlva lesz munkája, akkor lesz majd csak pénze szállásra. 16-nak tűnik, iskolában és családban lenne a helye, gondolom én. Ő ezek szerint nem így gondolja. Megértem, elfogadom, nem faggatom. Megnyugtat, hogy nem éhes, ne aggódjak és szállása is lesz már ma éjszakára rendes lakásban.

Tényleg megnyugszom, mikor kiderül, hogy Lacikát várja, aki segít neki, támogatja. Ez szomorúság helyett reményt ébreszt bennem. Mert ezek a mai fiatalok…tudják mi a baráti szeretet és támogatás!

Facebook

Get the Facebook Likebox Slider Pro for WordPress