Mások okolása vs Őszinte vélemény megfogalmazása
  • 2015-03-21
  • |
  • blog
  • |

Mások okolása vs Őszinte vélemény megfogalmazása

Elsőre talán érthetetlen, hogy hogyan lehet úgy véleményt formálni, nemtetszikelni helyzeteket, álláspontokat, cselekedeteket, hogy közben a másikat nem okolom érte, akkor sem, ha ő az elkövetője vagy eredendője az állapotnak. Több okból van ez így:

  • Először is hozzászoktunk, hogy akkor nyugodhatunk meg, ha találunk hibást, valakit, akit okolni lehet, aki elviszi a balhét. Valamiért úgy érezzük ez szükségszerű a későbbi változás eléréséhez. Mintha ez lenne a kulcs a megoldáshoz. De legalábbis dühünk levezetéséhez mindenképpen. :)
  • Másrészt rutinból a külvilágban keresünk választ és megoldást is. Ha ez vagy az másmilyen lenne, megváltozna, így cselekedne, úgy vélekedne…a világ egy csodálatos hely lenne, anélkül, hogy nekünk bármit is tennünk kellene érte. Ugye? 😉
  • Harmadrészt nem szokásunk magunkról gondolkodni, beszélni, érezni…tudatosnak lenni arra, ami bennünk és velünk történik. Azt bezzeg nagyon tudjuk, hogy másoknak mikor és hogyan kellene gondolkozniuk, cselekedniük, érezniük.

Bárki okolása teljességgel felesleges, semmit nem mozdít előre a helyzeten. Valójában hátráltatja a megoldást, hiszen rengeteg energiát abba fektetünk, hogy kiderítsük ki mit követett el, kikiáltsuk a főbűnöst, ezt bizonyítsuk magunk és mindenki más előtt is ezáltal felmentve magunkat. Ezzel pusztán távoltartjuk magunkat attól, ami valójában megtörtént, amit valójában átéltünk; átírjuk a cselekményt a saját szájízünk szerint és a végén még el is hisszük, hogy jogosan vagyunk sértettek.

Véleményt formálni, közölni, hogyan érezzük magunkat bizonyos helyzetekben, mi az, ami jó és mi az, ami fáj viszont elengedhetetlen a harmónikusan működő emberi kapcsolatokhoz. De ez csak akkor lesz hatékony és hatásos, ha mindig megmaradunk a saját térfelünkön és nem vájkálunk a másik életében mikor saját érzelmeinkre keresünk választ. A kommunikáció akkor lesz tiszta, ha magunkról beszélünk, és nem arról, hogy mi a baj azzal, amit a másik csinál…ha számonkérés helyett kérünk. És egyáltalán kommunikációról csak akkor beszélhetünk, ha a másiknak is lehet véleménye, álláspontja…a miénktől akár teljesen eltérő is. Máskülönben ugye csak monológot folytatunk magunkkal…ne lepődjünk meg, ha a másik abban nem kíván részt venni.

Facebook

Get the Facebook Likebox Slider Pro for WordPress