Mi lenne a lelked, ha kézzelfoghatóvá tehetnéd?

Mi lenne a lelked, ha kézzelfoghatóvá tehetnéd?

Habár ma már nagyon sokat és nagyon sokan beszélnek arról milyen fontos a test-lélek-szellem hármas egysége, a köztudatba mégsem épült ez még be igazán. Nekem úgy tűnik, hogy továbbra is nagy bizonytalanságot szül a lelki rész említése, míg a testünk és szellemünk napi fejlesztése megszokott és elfogadott.

A testünkért ha másért nem is, de a külső szépség és vonzerő miatt ma már mindannyian sokat teszünk. Na jó…nem mindenki tesz érte, de mindenki egyetért abban, hogy fontos lenne tenni érte. :)

Egyre többen foglalkoznak egészséges és tudatos táplálkozással, a mozgásformák terén állandó fejlődés és specializálódás figyelhető meg és a test kényeztetésére irányuló iparág is szépen növekszik. A wellness-fitness évszázada vagyunk. :) Ami egyáltalán nem baj, mert fontos, hogy a testünk sokáig maradjon egészséges és fiatalos, hiszen szükségünk van rá, hogy tökéletes működésével szolgálja a mi földi utunkat. A törődést és gondoskodást is megérdemli, hiszen nagyon igénybe vesszük a mindennapjaink során, egyre jobban kihasználjuk és egyre messzebb toljuk a teherbírását. Nem mellesleg pedig rengeteg öröm forrása is, hogy ezen keresztül tapasztalhatjuk meg a világot.

A szellemi értékek már évezredek óta felbecsülhetetlennek számítanak. A tudással lehet kitörni az átlagból, a születési pozicióból és elérni céljainkat. A holtig tartó tanulás fogalma ma már senkinek nem ismeretlen. És a technológiai fejlődés korában kivédhetetlen is…aki nem halad ezzel a gyors változással, az előbb-utóbb lemarad majd végül kimarad a dolgokból. A szellemünk pallérozása már óvodáskorban elindul, és kisebb kihagyásokkal meg sem áll a jelenkorig.

Természetesen én is tudom, hogy van, aki ezt az utat sem követi és szellemi potenciálját hagyja parlagon heverni. Kihasználatlanul süllyed ez a mélybe motiváció és érdeklődés hiányában. De abban egyetért a társadalom nagy része, hogy szellemünk trenírozása hosszabb távú mentális jólétet, nagyobb koncentrációs készséget, éberséget és több lehetőséget biztosít az egyén számára. Még a fiatalságunkat is tovább sikerül általa fenntartani. Szóval érdemes ezzel foglalkozni, mégpedig sokat.

A lényeg, hogy mindannyian tudjuk, hogy van testünk és szellemünk és erre kézzelfogható bizonyítékunk is van. És azt is mindannyian elismerjük, hogy van létjogosultsága ezek fejlesztésének, mert ennek is kézzelfogható eredménye lesz.

A lelkünk viszont…na az a mai napig egy olyan felfedezetlen terület, amire nagyon ritkán tévedünk. Mindannyian sejtjük, hogy létezik, persze nem mindenki nevezi léleknek. Van aki érzelmeknek, szívnek vagy szimplán bensőnek hívja azt a részt magában, ami számára valami megfoghatatlant jelöl, ami ennek ellenére szerves része az életének. És hogy ezzel is bőven lenne dolgunk gyerekkortól kezdve a sok szomorú szemből, lehangolt tekintetből, fröcsögő kommentekből, ingerült reakciókból és a gyűlölködő hozzáállásból nyilvánvalóan láthatjuk.

Ha körbenézel a barátaidon, ismerőseiden vagy munkatársaidon Te is egyértelműen látod a jeleit a nem kezelt léleknek, a feldolgozatlan érzelmeknek és az elutasított benső folyamatoknak. Persze Te ezeket a reakciókat és indulatokat személyes sértésnek veheted, éned elleni támadásnak, ha Te sem vagy kapcsolatban a Te lelkeddel, a Te bensőddel. Évek óta magára hagyhattad ezt a részedet mondván, hogy ami nem látható, az nincs is és amiről nem tudok, az nem fáj.

A lelkükkel foglalkozók mintha egy külön kasztba tartoznának. Aki nem tartozik közéjük kicsit félve tekint a kaszt tagjaira, akik valami olyasmit csinálnak, ami már szinte nem is emberi. Sokan értelmetlennek, hülyeségnek, varászlásnak tartják az egészet. Mások szimplán gyengének vagy betegnek gondolják azokat, akik képtelenek a lelkükkel egyedül megbirkózni és segítséget kérnek vagy autodidakta módon ismerkednek a lélek fejlesztésének, megismerésének és gyógyításának lehetőségeivel.

A kasztba tartózók hasonlóan elzárkóznak a többiektől. Magukat jobbnak, szinte felsőbbrendűnek tartják, mintha csak attól értékesebbek lennének, hogy rájöttek van lelkük, amivel foglalkozni kell. Elfelejtik honnan jöttek. Persze akad olyan is köztük szép számmal, aki önmagát se tudja elfogadni és megérteni. Ha elég nagy a baj a külvilágban és ott már nem orvosolható akkor az ember elindul befelé, a lelke irányába. De ettől még nem lesz számára világos utazása célja és nem lesz örömteli az utazása sem. Nem érti miért kell neki ezekkel a lelki dolgokkal foglalkozni, hiszen mennyivel egyszerűbb volt enélkül és amugy is még mindig nem jutott el oda, ahova szeretett volna.

Lassanként kitisztul azonban ez a kép, és a lélek elfoglalja természetes helyét az életünkben. Mint ahogyan az sem furcsa, hogy valaki edzi testét az sem furcsa, ha valaki ugyanennyi idő szán lelkére, azért hogy fejlessze a gyengeségeit, megismerje és kihasználja az erősségeit, meghallgassa a tanácsait. Vagy egyszerűen csak teret adjon a regenerálódására.

Hiszem, hogy eljutva idáig az emberek boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak lesznek. Jobban fogják érteni és élvezni az életüket. Találnak motivációt, lelkesedést és örömet a munkájukban, a családjukban és a mindennapjaikban. Abbahagyják a göcsölést, a küzdést és végtelen akaraterejüket nem ellenségek legyőzésére hanem önmaguk építésére fordítják.

A lelked egy nagyon egyszerű kérdéssel közelebb hozhatod magadhoz és elkezdheted az ismerkedést.

Mi lenne a lelked, ha kézzelfoghatóvá tehetnéd?

Készíts egy rajzot, írj egy esszét, vagy csak fogd munkára a képzeleted….

Ha másoknak is hasznos lehet ez a cikk, kérlek oszd meg velük. Ha a lelkedért naponta tennél, akkor pedig jelentkezz az online programra.

 

Facebook

Get the Facebook Likebox Slider Pro for WordPress