Miért jók a félelmetes dolgok?
  • 2015-03-15
  • |
  • blog
  • |

Miért jók a félelmetes dolgok?

Mert kihoznak a komfortzónádból. És ez miért jó neked? Mert ott van az igazi élet, túl a megszokáson, rutinon és biztonságon.

Javarészt a komfortzónánkban élünk…én is. Még mindig sokszor a félelmem győz a szándékom és kíváncsiságom felett, de ma már ezt is elfogadással kezelem. Mert mindahányszor megpróbálok sikertelenül túllépni a félelmemen, mindannyiszor teszek egy lépést a célom felé. Az biztos, hogy egyszer úgyis túllépek rajta! Addig pedig minden próbálkozás gyakorlás, aprócska tapasztalás és tanítás a léttől.

Történt egyszer, hogy ki akartam próbálni a transztáncot. Potom összegért hirdetett lehetőséget egy csapat fiatal, akik csak úgy jókedvből és örömből meghívtak erre a programra másokat is. Közös ráhangolódás, csoportos tánc majd egyéni kibontakozás a többiek támogató figyelme mellett – hirdette az esemény. Kedvemet ez utóbbi dolog kicsit megingatta. Egyéni kibontakozás?! Mindenki szeme láttára őrülj meg? Hát…gondoltam ez lehet sok lesz elsőre, de adjunk neki egy esélyt. Tele kétséggel indultam útnak, egészen a recepcióig jutottam. Már csak 5 perc volt a kezdésig. Ekkor váratlanul közli velem a recepciós hölgy, hogy erre a programra még senki nem érkezett meg. Több se kellett nekem, ezt jelnek tekintettem és sietve elhagytam a terepet. Megkönnyebbültem, hogy akkor ma mégsem kell kilépnem a komfortzónámból. Elégedetten nyugtáztam, hogy ma az égiek is a félelmem pártján álltak. Vagyis, hogy kaptam egy utolsó lehetőséget a menekülésre, amit kihasználtam. De jó ez így, örömmel mentem hazafelé, mert ha ma eljutottam a kapuig, legközelebb már biztosan a teremig megyek…aztán harmadszorra már táncolni is fogok. Nincs semmi gond azzal, ha kivárom a megfelelő időt. :)

De ennél sokkal nagyobb ajándékot adott a kudarcom békés elfogadása, csak akkor azt még nem sejtettem. Mivel örömmel és büszkeséggel töltött el a saját próbálkozásom a sikertelenség ellenére is, úgy döntöttem rögtön keresni kezdem a következő lehetőséget a félelmemen való túllépésre. Hazaérve nekiálltam transztánc programot keresni. Találtam is egyet még ugyanarra a hétre, így napokon belül újra szembenézhettem magammal. Itt már nem csak a teremig jutottam, hanem a táncon is részt vettem; bár be kell vallanom itt annyi könnyítést kaptam a sorstól, hogy bekötött szemmel táncoltunk, így senki nem figyelte mit csinálunk, kivéve a kedves kísérőket, akiknek az a dolguk, hogy figyeljenek és segítsenek. Még így is voltak kellemetlen részek, de nagyon tetszett a program, élveztem nagy részét és felismeréseket is hozott. Na meg izomlázat…tényleg jó volt testnek és léleknek egyaránt! :)

És hogy mi volt az igazi ajándék? A honlapon, ahol végülis ráakadtam a programra, rátaláltam a páromra is…Na de ez már egy másik történet… 😉

Facebook

Get the Facebook Likebox Slider Pro for WordPress