Szabadság vagy elköteleződés?
  • 2015-04-08
  • |
  • blog
  • |

Szabadság vagy elköteleződés?

Én egy szabadságharcos vagyok. Mindig is az voltam, már az oviban is. Nekem aztán senki ne mondja meg, hogy mi a jó, vagy hogy mit mikor és hogyan kell csinálni. Tudom én azt nagyon jól, tanácsok nélkül is.

Kezdetben a dac volt a fegyverem. Sok évig azt hittem így a magam ura vagyok, aztán egyszer csak rádöbbentem, hogy a daccal ugyanazok az erők irányítanak, csak ellentétesen hatva, mintha behódolnék mások akaratának. Így ezzel felhagytam.

Aztán utáltam és okoltam a szabályokat és szervezett rendszereket mert folyamatosan korlátozva éreztem magam. Ezért igyekeztem nem betartani a nem szimpi szabályokat és csak a saját elveim szerint élni, cselekedni. Nem is vittem sokra a hierarchikus mukakörnyezetben. J Egyszercsak ráébredtem nem a környezettel vagy szabályokkal van a baj, hanem velem. Én vagyok rossz helyen. Váltottam.

Nem vásároltam lakást, szándékosan nem kötöttem le magam egyetlen országban sem. Sokat utaztam inkább, és folyton mozgásban voltam. Ettől éreztem magam szabadnak. Nem köteleződtem el egyetlen munka vagy hivatás mellett sem. Kerestem újabbnál újabb munkahelyeket, itthon és külföldön egyaránt. Folyamatosan újabb lehetőségek lelkesítettek, újabb szakmák megismerése villanyozott fel. Egyikbe se akartam beletenni a szívemet, nem is lett igazán belőlük semmi. Ugyanígy nem kötődtem emberekhez sem. Ez főleg a párkapcsolat hiányában volt tetten érhető, de egyéb kapcsolatimból is hiányzott a mélység vagy bensőségesség.

Mindentől független voltam, hogy szabad maradhassak. Azt hittem ez a szabadságom záloga. Ezért mondtam fel, ezért éltem egyedül. És működött is, boldog voltam és szabad. Egészen addig a pontig míg rá nem ébredtem, hogy van ettől szabadabb érzés is. Inkább felszabadultnak mondanám. Amikor már nem hiányzik a függetlenség adta hamis szabadságérzet mert mindig érzem, hogy bármit bármikor megváltoztathatok , elutasíthatok vagy elfogadhatok, hogy bármit kimondhatok vagy érezhetek, hogy semmi sem kötelező csak azért mert az a szokás vagy mert mások beszólnak, hogy lehetek nevetséges mások szemében és közben érezhetem jól magam, hogy lehet próbálkozni és kudarcot vallani, és lehet hibákat jól elkövetni.

Mostmár tudom, hogy nem adom fel a szabadságom, amikor elköteleződöm egyetlen ügy, munka vagy ember mellett. Hogy jó megosztani és közel engedni másokat, még akkor is ha ehhez alkalmazkodni kell. Hogy jó érzés tartozni valakihez, egyetlen emberhez és vele egységet alkotni. És még ebben a felállásban is lehet szabadnak lenni, mert az, hogy szabadnak érzem-e magam, csak attól függ, hogy mennyire vállalom önmagam a kapcsolataimban, helyzeteimben, életemben.

Facebook

Get the Facebook Likebox Slider Pro for WordPress