A valódi felelősség tudatosítása

 

1., feladat

Ha megkérdezek valakit arról, hogy szerinte mit jelent a felelősség, akkor legtöbbször a következő válaszokat kapom:

  • betartani, amit megígértem
  • vállalni a tetteim következményeit
  • ellátni a munkám rendesen
  • gondoskodni a családról, gyerekekről
  • eltartani saját magam

Neked mi a felelősség szó jelentése a saját életedben?

Kérlek, hogy szánj pár percet arra, hogy ezt megpróbálod megfogalmazni.

A wikiszótár a következőképpen fogalmaz:

“Az a saját magunkra vonatkozó felismerésünk és elképzelésünk, hogy okozunk valamit – valamilyen hatást érünk el -, valamiben közreműködőként részt veszünk, valahol jelen voltunk úgy, hogy a dolgok ottani alakulására hatottunk.”

Ez egy nagyon fontos felismerés, de még nem teljesen írja le a felelősséget. Ez inkább azt írja le, hogy tudatában vagyunk annak, hogy hatunk a környezetünkre, de ez még nem jár feltétlenül együtt azzal, hogy felelősségteljesen is viselkedünk.

A felelősség egy cselekvő állapot, ami azt jelenti, hogy fel- és megismerem meddig terjed az a hatáskör, amelyben én kompetens vagyok. Tehát én vagyok az, aki ott tud, képes és hajlandó tenni valamit a változásért, valaminek az eléréséért vagy éppen a be nem következéséért.

FONTOS!

A felelősségem területén mindig cselekvőképes vagyok. Ebből egyértelműen következik, hogy ahol nem vagyok cselekvőképes bármilyen korlátoltság vagy feltétel miatt, ott felelős sem lehetek.

A teljesség igénye nélkül a felelősségem kiterjed:

  • Az én életemre, annak minőségére és milyenségére minden benne történő eseménnyel egyetemben
  • Az én elégedettségemre, boldogságomra
  • Az én érzéseim kezelésére
  • A gondolataim kordában tartására
  • A figyelmem irányítására (lehetőleg a saját dolgaimra)
  • A céljaim elérésére
  • A vágyaim megvalósítására
  • Képességeim fejlesztésére
  • Készségeim fejlesztésére
  • Szükséges erőforrások megteremtésére

 

TÉVHIT:

A felelősség a hibásnak, a probléma okozójának megkeresése és az ő ostorozása, büntetése tettéért, tévedéséért.

Persze tudom, hogy ez a kényelmesebb út, de ettől még nem lesz az igazabb is egyben.

Hallgasd meg a videómat, ahol részletesebben beszélek a felelősségről:

 

 

2., feladat

Nagyon gyakran előfordul, hogy túllépünk a valódi felelősségi körünkön és úgy érezzük, hogy felelősek vagyunk mások gondolataiért, érzéseiért vagy tetteiért. Ilyen lehet például az az eset, amikor próbálunk megfelelni párunk igényeinek, igyekszünk kielégíteni szüleink ránk irányuló elvárásait vagy a társadalmi elvárások miatt nem merünk kilépni a megszokott rutin életünkből.

Ugyanilyen gyakran megtörténik az is, hogy a valódi felelősségünket nem vállaljuk fel, hanem átruházzuk a párunkra, szüleinkre, főnökünkre, barátainkra, netán a Sorsra, Istenre. Ezeket az eseteket nagyon könnyen felismerhetjük, mert ilyenkor mindig vádlóan vélekedünk arról a személyről, aki nem tesz meg mindent a mi életünk jobbítására, a mi igényünk maradéktalan kielégítésére. Ide tartozik például az, amikor hazaérve kiborolunk, ha nincs kész a vacsora vagy nincs rend a lakásban, amit a másiktól vártunk el; de az is ide tartozik, ha párunkat hibáztatjuk, amiért nem keres eleget és nem tudunk nagyobb lakásba költözni vagy a főnökünk nem ad fizetésemelést és ezért nem tudjuk megvalósítani a vágyainkat.

Mindkét esetben jellemző, hogy az ilyen helyzetek érzelmi reakciót váltanak ki bennünk.

Haragszunk, amiért valaki/senki nem segít.

Szidalmazunk, amiért a másik nem elég jó ebben vagy abban és így hátráltat minket.

Lenézzük vagy elítéljük a szüleink nevelési módszereit, amivel minket hátrányos helyzetbe hoztak.

Okolunk valakit a sikertelenségünkért, szerencsétlenségünkért és közben sajnáltatjuk és sajnáljuk magunkat.

Dühösek vagyunk magunkra, mert azt gondoljuk, hogy ránk kényszerítenek szabályokat.

Dühösek vagyunk a másikra mert elvárásai vannak.

Bűntudatunk van, ha nemet mondunk.

Irigykedünk azokra, akik nálunk jobban boldogulnak.

Szándékosan lejáratunk másokat a hátuk mögött.

Mártírnak állítjuk be magunkat.

Hálát és szeretet várunk viszonzásul tetteinkért.

 

  1. Kérlek gyűjtsd most össze az életedben lévő összes olyan helyzetet, aminek kapcsán valamilyen hasonló érzés vagy gondolat jelent meg benned.
  2. Ha nehezen megy, akkor gondolj azokra az esetekre, ahol elvárásod van valakivel szemben, vagy úgy érzed veled szemben van elvárás. Ahol igyekszel valaki kedvében járni. Ahol valaki mást okoltál. Ahol úgy érezted más miatt kerültél kellemetlen vagy rossz helyzetbe. Ahol más hibája miatt lett neked károd. Ahol gátolva vagy akdályoztatva érzed magad.
  3. Aztán vizsgáld felül az összes helyzetet, ami leírtál. (Nyugi, nem kell mindegyiket most rögtön..csak szépen lassan sorjában. :) )
    Azt nézd meg, hogy mikor és miben nem mozogtál a saját felelősségi körödben és hogyan tudnál olyan gondolatokat megfogalmazni, amelyben a saját felelősségedről esik csak szó.
  4. Segítek egy példával:
    Eset: Az édesanyám állandóan hívogat, hogy mi van velem. Ez engem nagyon idegesít, de nem mondom meg neki, nehogy megsértődjön. Inkább csendben eltűröm.
    Hibás ( -felelős): Anyám, amiért nem száll le rólam. Nem hagyja, hogy felnőjjek. Túlságosan ragaszkodik. Nem hagy élni.
    Megoldás: Mivel nem én érzem magam felelősnek, nem tehetek semmit. Anyámnak kellene megváltozni.
    Valódi felelősség: Az enyém! Mert nem tudok nemet mondani, mert úgy érzem nem tehetem meg ezt. Mert engedek annak a társadalmi és szülői elvárásnak, hogy a szülőkkel nem beszélünk csúnyán, a szülőket mindig minden körülmények között szeretjük és nem hanyagoljuk el. Mert sajnálom anyámat, amiért ennyire magányos.
    Valódi megoldás: Elfogadom, hogy így érzek és hogy egyelőre nem vagyok képes kilépni a helyzetből. Elfogadom, hogy édesanyámnak arra van szüksége, hogy gyakran beszéljen velem. Megkérdezem tőle miért fontos ez neki, mert szeretném megérteni a tetteit. Megengedem magamnak, hogy néha ne vegyem fel a telefont anélkül, hogy bűntudatom lenne. Megkeresem magamban nekem mire lenne szükségem ahhoz, hogy ne érezzek idegességet, neheztelést és haragot édesanyám és önmagam irányába. Megbeszélem a szükségletemet édesanyámmal és megegyezünk egy mindenki számára kielégítő megoldásban.
  5. FONTOS!
    A valódi felelősség és megoldás megállapításánál mindig E/1 személyben ragozunk. Innen tudhatod, hogy tényleg a saját felelősségi körödben mozogsz. Ha nem E/1 személyben fogalmazol, akkor biztos hogy kiléptél belőle.
  6. Ne aggódj akkor sem, ha a valódi megoldás egyelőre megvalósíthatatlannak tűnik. Nehéz kilépni 10-20 éve tartó megszokásokból. De már a valódi felelősség megállapításával kicsit közelebb kerültél az igazsághoz önmagadban. Kicsit jobban ismered és érted saját magad és így legalább elkezdheted megoldani ezeket a belső feszültségeket.

 

 

 

Leave a Reply

Facebook

Get the Facebook Likebox Slider Pro for WordPress